Leiner Laura: Egyszer

Író: Leiner Laura
Cím: Egyszer (Bexi 6.) 
Oldalszám: 480
Kiadó: L&L kiadó 
Kiadási év: 2017

Bexi kezd besokallni a popszakmától. A lehetőség, hogy folytathatja tanulmányait, ráadásul olyasmivel foglalkozhat, amit igazán szeret, miközben megmaradnak neki a barátai, Aszádék, Antiék, Körte és persze a legfontosabb, Nagy Márk… túl szép, hogy igaz legyen.
Azután az őrült hét után a balatoni nyaralóban minden megváltozott, Bexi és Nagy Márk kézen fogva léptek be, hogy együtt nézzenek szembe a kiadó tulajdonosával, de nem biztos, hogy a kapcsolatuk kibírja mindazt, ami rájuk vár.

Értékelés: 5/5

Nagyon sokan szeretik Leiner Laurát, de van aki pont, hogy nem. Na én volt, hogy szerettem, és volt, hogy nem. Negatív kritikák sokat befolyásoltak. Úgy is volt, hogy nem is veszem meg az Egyszert, és majd kölcsönkérem valakitől, de aztán mégsem szerettem volna kihagyni, ezért hát meg is vettem, és most itt tartok, hogy értékelést írók róla.
Egyáltalán nem bántam meg! Sőt már a végére be is könnyezett a szemem. Na, de kezdjük az elején.
Mikor már megláttam a borítót, amikor Laura közzétette, akkor valahogyan éreztem, hogy sokkal jobban elfog térni a többitől, és szerintem eléggé el is tért. Sokan mondják, hogy Márk most megmutatta az igazi énjét, de be kell valljam nem annyira emlékszem az előző részekre. (Azért az alappontok megvannak.)


Mielőtt nem volt meg a könyvem egy kicsit felcseszte az agyamat a spoilerek, és amikor a végén olvastam az utolsó mondatokat, huh, hihetetlen.
Hiába voltak viccek a könyvben szerintem azért egy kicsit szomorúra sikeredett a vége, mint fent írtam én megkönnyeztem rajta.
Szerintem Laura megint jót alkotott, mint mindig, viszont semmiféleképpen nem gondoltam volna, hogy ilyen vége lesz, de szerintem mindenképpen így kellett történnie.

Bátran ajánlom minden olyan olvasónak, aki szereti az ifjúsági könyveket, szórakoztató, szerelmes, és megvan a történetben a nehézség, amit a főszereplőnek végig kell élnie.


Kedvenc idézet(ek): Spoiler, annak aki nem olvasta! (Sajnos nem tudtam bemásolni az összeset.)

„– Klassz – reagálta le Tomi.– Igen – biccentettem. – És veled minden rendben?
– Igen, mondhatjuk – bólogatott. – Jól sikerült a nyár a bandával, sokat jártuk az országot. Esténként és éjjel koncertek, nappal pedig leginkább sétáltam – mesélte.
– Izgi – fojtottam el a nevetésemet.
– Nézd csak – mutatta felém a telefonját. – Ezen az appon jelöltem, hogy merre jártam. Utak, utcák, sétálóutcák, turistaösvények, bicikliutak.
Összeráncolt homlokkal meredtem az előttem lévő térképre, amin tényleg be voltak jelölve azok az utak, amiket Tomi gyalog járt végig. Mit is mondott egyszer Márk? Ja igen. Hogy veszélyesen él.
– Hát ez… – kerestem a szavakat. – Ez elég sok kilométer – jutott hirtelen eszembe.
– Nem kevés – adott igazat. – Nézd ez volt az egyik kedvencem – nagyította ki a térképet, egészen bezoomolva az útszakaszra, amit megtett.
– Hűha – mondtam, megpróbálva úgy tenni, mintha ez valóban érdekes lenne.
– Itt pedig láttam egy rókát! – húzogatta el a kijelzőt, és megmutatott egy másik piros vonalat.
– Ahha – bólogattam.
– Ez viszont nem volt túl jó – váltott át egy harmadikra. – Itt elestem.
– Miért estél el? – néztem rá értetlenül.
– Mert földút volt, besötétedett, és nem vettem észre egy gödröt.
– Sajnálom – szóltam, mert úgy ítéltem meg, erre ezt illik reagálni.
– Nem gond, utána már használtam az elemlámpát a telefonomon.
– Okos gondolat – motyogtam.
– De aztán lemerült.
– Ühüm – forgattam a szemem, és azon tűnődtem, hogy vettem-e már részt kínosabb beszélgetésben.
– Az nem volt egy jó este – merengett.
– Megértem – feleltem, aztán talán túlontúl feltűnően kaptam fel a telefonomat az asztalról, amikor megcsörrent. Úgy éreztem, bárki is hív, ezzel az életemet menti meg. Nagyobbat nem is tévedhettem volna.”

„– Örülök, hogy jönni Kemálhoz – ölelt át, és ekkor a vállam felett meglátta Tomit. – Hozni magaddal őt megint, akinek nem áll jól szeme?”

„– Repülget a köcsög, repülget? – akadt ki Pepe.

„Így aztán azt tettem, amiben egész profi lettem azokban az időkben. Megjátszottam magam, megjátszottam, hogy minden oké, és elhitettem velük, hogy ugyanazt gondoljuk az egészről.”
Borító 5/5: Különösebb bajom nincs vele, de azért nem annyira kedvenc se. 

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések