Cím: Kavargó Rózsaszirmok (Kavargó Rózsaszirmok 1.)
Oldalszám: 526
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Underground kiadó
Megjelenés: 2017
Mi történik velem? Feladom a legbecsesebb kincsemet azért, hogy egy rejtélyes idegen pofátlan módon belerángasson az angyalok és boszorkányok titokzatos világába. Abba a világba, amitől szülőanyám – mesterien szőtt hazugságokkal – egész életemben próbált távol tartani. Nem elég, hogy hibát hibára halmozok, felrúgva ezzel az egész korábbi életemet, még menekülnöm is kell, nem beszélve a felderítésre váró családi titkokról, melyek az életemet vagy a halálomat jelenthetik. Engem persze a szerelem sokkal jobban érdekel. De vajon ki lesz az igazi? Az, aki megszerezte a testem vagy az, aki fogva tartja a lelkem? A nevem Catherine Elwood, habár már ebben sem lehetek teljesen biztos.
Értékelés: 4,5/5
Cat története úgy kezdődik, mintha most mentenék meg a királykisasszonyt a toronyból, de igazság szerint ez cseppet sem így történik. Az amúgy is rossz élete szinte még pocsékabbá válik, mikor találkozik Daviddel. Az ember elkezdi olvasni, és nem gondolná azt, hogy egy fantasy történet, de az írónő fejezetenként mutatja rá a szereplőt és minket(olvasókat), hogy valójában az amúgy is nehéz dolgok helyzet ellenére még nehezebbé fognak válni, ha a fantasy belép a könyvbe.
Az írónő első könyve, amit részben fantasy kedvelőknek ajánlanám, de akik nem annyira csípik ezt a kategóriát, még azoknak is érdemes belekezdeniük. Saját tapasztalat.☺
Állandóan láttam, ahogy az írónő osztogatja meg a képeket a könyvről, és már mindenképpen szerettem volna beszerezni, és gyereknapra meg is kaptam a szüleimtől.
Amikor Cat szenvedett az nekem is rányomta a bélyeget a könyv olvasására, komolyan mondom anyunak is mondtam, hogy legyen már vége ennek a szenvedésnek, mert annyira rossz volt; de pont ez a rész mutatja meg, hogy mennyire kegyetlen tud lenni az élet pont azokkal az emberekkel, akik nem érdemlik meg. Ezért is félreraktam körülbelül egy hétre, aztán megint a kezembe vettem a könyvet, hogy na most már befejezem azért is.
Igazság szerint egy szereplőt vártam a sok közül. (Így jár az, aki spoilereket néz az M. G. Brown blogján.:D) Aztán mikor megjelent ez a bizonyos szereplő egy kicsit másként jött ki a szerepe, olyan hirtelen jött képbe, és úgy bántak egymással, mintha ezer éve ismernék egymást. A következő kötetből mindenképpen ki fog derülni,és IGEN megint spoilereket olvastam a könyvből, amit az írónő facebook oldalán, valamint blogján megtehetitek.
A történet teljesen egyedi, M. G. Brown írása is megfelelő, a történet állandóan pörög, unatkozni semmiképpen nem fogsz.
A második kötetet, pedig mindenképpen be szeretném szerezni, hogy a kérdéseimre választ kapjak.❤
Na már most nem leszek annyira szemét, de David egy Kedvenc utálatos szereplő kategóriában egy aranyérem jutalmaznám... Hogy én mennyire utáltam őt! Sőt most is utálom...☺
Alsóbb rendűnek tartja a nőket... Ő ezzel a viselkedésével alsóbb rendű, sőt nem is férfi!
Cat az első szerelme.(Rosszul olvasók, tényleg ez van ideírva??)
Inkább nem mondok semmit, mert egyszerűen nincsjó szó rá, viszont seggfejként eléggé jól meg lett formázva a karaktere, de azért jó hogy eltűnt a könyv végére, és bárcsak ne jönne vissza, de vissza fog. *fintorog* Annyira tudta változtatni a hangulatát, hogy egyszerűen az egy embertől képtelenség, de még hogy Cat-et is behálózta a kis erejével... Nincs ennél rosszabb dolog, de azért bevallom volt egy dolog amiben igazat adok neki, azaz, hogy Catnek tényleg szüksége volt egy kis biztatásra.
Na nem mintha suli ellenes lennék, de kibírná egy olyan iskolában, ahol pofont osztogatnak és marha szigorúság van? Szerintem egyetlen egy gyerek se bírná ezt, de ha van ilyen, akkor bocsásson meg nekem.
Azt még hozzátenném, hogy a szüleik(értsd:apja) által jár ebbe az iskolába, akik marha szigorúak, és soha semmit meg nem engednek a lányuknak. A tanulás az első amit teljes mértékben megértek, mert nekem is állandóan ezt mondja a család, de hogy Cat-et mikor a kórházba viszik, és nem az, hogy aggódna a lányáért Alfred... Oké, részben biztos aggódik, de utána egyből rátámad, mikor Cat Davidet szólítja, és olyan képet alkot róla, ami nem igaz. Jó ebben az esetben igazat kell adjak az apukának, de olyan értelemben, hogy nem normális ez az alak, de igazából itt arról van szó, hogy egyáltalán nem ismeri őt, és úgy alakít ki róla egy véleményt!
Ami idegesített még az az volt, hogy Catnak mindenképpen hálásnak kell lennie Davidnek, mert befogadta, de azért annyira nem kellene szeretnie... (Vagy saját magát befolyásolta, vagy még mindig David. Remélem a második.)
Samet még sokkal jobb választás lehetett volna -, mehetett volna hozzá, de mivel ez a David gyerek megátkozta nem történt semmi... Bár kíváncsi lettem volna, hogy mit mondana rá Sam az egészre, de tudtam, hogy úgy sem történik meg, hiszen nem mellette van helye, hanem Daniel mellett... Igen ő az a személy, akiről fent írtam, hogy vártam. Mikor Cat találkozott Daviddel, gyorsan felmentem és csekkoltam a blogot, hogy nem Danielről volt-e szó, vagy én néztem félre, aztán később rájöttem, hogy két különböző személyről van szó, és hogy még eléggé messze vagyok attól, hogy róla olvassak, de szerencsére az is elérkezett.
Szerencsére a sok rossz után, jön egy kis jó, de a második kötetben szerintem minden megint meg lesz csavarva.
Amire még kíváncsi leszek, hogy Cat szülei miként fognak feltűnni újra a könyvben. (Mert ha a sejtéseim nem csalnak, akkor biztosan benne lesznek.) Szerintem Alfred valami boszorkány vadász lehet, vagyis simán elképzelném őt annak.:D
Cat története úgy kezdődik, mintha most mentenék meg a királykisasszonyt a toronyból, de igazság szerint ez cseppet sem így történik. Az amúgy is rossz élete szinte még pocsékabbá válik, mikor találkozik Daviddel. Az ember elkezdi olvasni, és nem gondolná azt, hogy egy fantasy történet, de az írónő fejezetenként mutatja rá a szereplőt és minket(olvasókat), hogy valójában az amúgy is nehéz dolgok helyzet ellenére még nehezebbé fognak válni, ha a fantasy belép a könyvbe.
Az írónő első könyve, amit részben fantasy kedvelőknek ajánlanám, de akik nem annyira csípik ezt a kategóriát, még azoknak is érdemes belekezdeniük. Saját tapasztalat.☺
Állandóan láttam, ahogy az írónő osztogatja meg a képeket a könyvről, és már mindenképpen szerettem volna beszerezni, és gyereknapra meg is kaptam a szüleimtől.
Amikor Cat szenvedett az nekem is rányomta a bélyeget a könyv olvasására, komolyan mondom anyunak is mondtam, hogy legyen már vége ennek a szenvedésnek, mert annyira rossz volt; de pont ez a rész mutatja meg, hogy mennyire kegyetlen tud lenni az élet pont azokkal az emberekkel, akik nem érdemlik meg. Ezért is félreraktam körülbelül egy hétre, aztán megint a kezembe vettem a könyvet, hogy na most már befejezem azért is.
Igazság szerint egy szereplőt vártam a sok közül. (Így jár az, aki spoilereket néz az M. G. Brown blogján.:D) Aztán mikor megjelent ez a bizonyos szereplő egy kicsit másként jött ki a szerepe, olyan hirtelen jött képbe, és úgy bántak egymással, mintha ezer éve ismernék egymást. A következő kötetből mindenképpen ki fog derülni,
A történet teljesen egyedi, M. G. Brown írása is megfelelő, a történet állandóan pörög, unatkozni semmiképpen nem fogsz.
A második kötetet, pedig mindenképpen be szeretném szerezni, hogy a kérdéseimre választ kapjak.❤
SPOILER!
Na már most nem leszek annyira szemét, de David egy Kedvenc utálatos szereplő kategóriában egy aranyérem jutalmaznám... Hogy én mennyire utáltam őt! Sőt most is utálom...☺
Alsóbb rendűnek tartja a nőket... Ő ezzel a viselkedésével alsóbb rendű, sőt nem is férfi!
Cat az első szerelme.
Inkább nem mondok semmit, mert egyszerűen nincs
Na nem mintha suli ellenes lennék, de kibírná egy olyan iskolában, ahol pofont osztogatnak és marha szigorúság van? Szerintem egyetlen egy gyerek se bírná ezt, de ha van ilyen, akkor bocsásson meg nekem.
Azt még hozzátenném, hogy a szüleik(értsd:apja) által jár ebbe az iskolába, akik marha szigorúak, és soha semmit meg nem engednek a lányuknak. A tanulás az első amit teljes mértékben megértek, mert nekem is állandóan ezt mondja a család, de hogy Cat-et mikor a kórházba viszik, és nem az, hogy aggódna a lányáért Alfred... Oké, részben biztos aggódik, de utána egyből rátámad, mikor Cat Davidet szólítja, és olyan képet alkot róla, ami nem igaz. Ami idegesített még az az volt, hogy Catnak mindenképpen hálásnak kell lennie Davidnek, mert befogadta, de azért annyira nem kellene szeretnie... (Vagy saját magát befolyásolta, vagy még mindig David. Remélem a második.)
Samet még sokkal jobb választás lehetett volna -, mehetett volna hozzá, de mivel ez a David gyerek megátkozta nem történt semmi... Bár kíváncsi lettem volna, hogy mit mondana rá Sam az egészre, de tudtam, hogy úgy sem történik meg, hiszen nem mellette van helye, hanem Daniel mellett... Igen ő az a személy, akiről fent írtam, hogy vártam. Mikor Cat találkozott Daviddel, gyorsan felmentem és csekkoltam a blogot, hogy nem Danielről volt-e szó, vagy én néztem félre, aztán később rájöttem, hogy két különböző személyről van szó, és hogy még eléggé messze vagyok attól, hogy róla olvassak, de szerencsére az is elérkezett.
Szerencsére a sok rossz után, jön egy kis jó, de a második kötetben szerintem minden megint meg lesz csavarva.
Amire még kíváncsi leszek, hogy Cat szülei miként fognak feltűnni újra a könyvben. (Mert ha a sejtéseim nem csalnak, akkor biztosan benne lesznek.) Szerintem Alfred valami boszorkány vadász lehet, vagyis simán elképzelném őt annak.:D
SPOILER VÉGE!
Kedvenc idézet(ek): Spoiler!„– Mi a… – nyögtem fel, és szánalmasan, mint egy almából kihullott kukac, tekeregtem a földön.
– Hé! Minden rendben? Bocsi, elbambultam.
Hát kellett idő, mire feldolgoztam, hogy egy fickó tesped rajtam, felettébb kompromittáló pózban, konkrétan a lábaim között. Lefagyva pislogtam fel a képembe lógó arcba. A pasas orra csaknem az enyémet érintette. A nyakamat rá, hogy még egy ujj sem fért volna be kettőnk orra közé.
– Nem látsz a… – kezdtem, de a torkomon akadtak a szavak.
Gyönyörű, éjsötét szemedtől? Azt a hétszentségit neki!
– Szállj le rólam! – próbáltam feltápászkodni.
– Ne haragudj! – szökkent talpra, és engedély nélkül megragadta a kezemet, hogy felhúzzon magához.
– Áú! – rántottam ki az ujjai közül a kezem. – Megráztál – dörzsöltem meg a tenyeremet.
– Te ráztál meg engem – vette szemügyre a kezét.”
„Áh, a franc essen belé! Nem árulnak olyan programot, ami a férfiakat dekódolja?”
„Basszus! Legalább a fogamat megmoshattam volna. Muszáj mindig igénytelenül mutatkoznom előtte? Először mosdatlan voltam, aztán iszapszagú, most meg büdös szájú. Jaj! Ha ezek után is érdeklem, akkor egy igazi igénytelen sráccal van dolgom. Vagy nagyon odáig van értem, ami teljességgel kizárt. De szép is lenne pedig…”
„Lehajítottam magam mellé a táskámat, és a tenyerembe temettem az arcomat. Egyre csak azon pörgettem az agyamat, hogy mitévő legyek, de nem tudtam döntésre jutni. Aztán, puff. Arra eszméltem, hogy a földön fetrengek.
„– Ez csak egy csók volt, Linda. Nem jelent semmit.
Nem jelent semmit? Hogy te mekkora egy bunkó vagy!
– Nem jelent semmit? Hogy te mekkora egy bunkó vagy!
Köszönöm, Linda nevű egyed! Én is ezt mondom.
– Csak történt az a dolog… és a hév, meg minden…
– Dolog?
Linda szemmel láthatóan ráharapott a témára. Kezdtem egyre biztosabbá válni abban, hogy nem álmodom. Nem tudnám megmondani, miért, egyszerűen csak tudtam.
– Megtaláltam anya medálját. Pontosabban, Rose asszony találta meg.
– Hallgatsz még el előlem kulcsfontosságú információkat? Hol?
– Neki adtam Cathy-nek. Nem is emlékeztem rá – vont vállat.
– Javíthatatlan romantikus vagy, ha ez a nő a közeledbe kerül – öltött rá nyelvet a vörösség, majd megpaskolta Daniel feje búbját.
– De, Linda – ragadta meg Daniel az ütemesen pattogó kezet – ez még nem minden. A medálok…
– Mi van velük? – húzta vissza a kezét a lány.
– Összekapcsolódtak.
Szinte suttogta a szót, mintha olyan dolgot árult volna el, amit nem szabad még a saját házuk rejtekében sem kimondani.
– Hm, mi ebben a furcsa? Ezer éve oda vagy érte. Biztos valami sorsszerű dolog lesz – legyintett Linda.
Oda van értem?
Azt hittem, helyben elájulok. Akárhol is voltam.
– Rose asszony azt mondta, hogy Cathy nem tud semmit. Ahhoz képest, nem nagyon akadt ki. Igazából, semennyire se akadt ki – tűnődött Daniel, mintha magához beszélt volna.
– Hát, akkor mégis mit csinált?
– Megcsókolt – vigyorodott el.”
Borító 5/5*: Imádom a borítót, nem is tudnék mást képzelni hozzá, egyszerű és szép!*-*
0 Megjegyzések