Takács Piroska: Ébredés... Árnyék... - Manó krónikák #ajánló

Valamelyik nap Takács Piroska írónővel beszélgettem facebookon, és habár nem olvastam még egyik könyvét sem, szeretném figyelmetekbe ajánlani a két megjelent könyvét.☺❤
Az első könyve már a kívánságlistámon is landolt, remélem nektek is felkeltem az érdeklődéseteket a könyvei iránt.☺


Ébredés... Árnyék...

Oldalszám: 320
Kötéstípus: puha
Kiadó: Underground Kiadó
Megjelenés: 2016

Alexandra
Félelemben éltem. Féltem a világtól és az emberektől. Mégis… talán… legjobban önmagamtól rettegtem.
De akkor…

Oli
Pezsgett körülöttem az élet. Enyém volt a világ. Úgy éreztem, ha nagyon akarom, bármilyen gátat ledönthetek.
De akkor…

Alexandra
Elszállt minden erőm. Egyre jobban szédültem. Ekkor a halál sötét árnyékában megpillantottam egy alakot.
És akkor…


A könyvet azoknak ajánlom, akik szeretik a fantasy és romantikus regényeket, ami egy cseppnyi erotikával van fűszerezve, valamint Adam Lambert-et, mert róla lett formázva Oli karaktere. 
Idézném az írónőt: Természetesen a történetfolyam érinti a ma élő emberek gondjait és örömeit is.
A könyvből. Instagram: @takacs_piroska_iro


Amint sikerül beszereznem a könyvet, és elolvasom az értékelésem is fent lesz róla.☺
Senkit ne riasszon el, hogy magánkiadásos könyv, valamint nem olyan elterjedt. Épp ezért olvasd hát el először te, igen te ott a gépnél, és add tovább az ismerőseidnek, hátha nekik is megtetszik a könyv.☺
És, ha valakinek eddig nem tetszik a könyv, hátha a beleolvasójától majd megfog! De ez nem csak nekik szól, hanem azoknak is, akiknek természetesen már most elnyerte a szívüket.❤



Beleolvasó

Alexandra 
Félelemben éltem. Féltem a világtól és az emberektől. Mégis… talán… legjobban önmagamtól rettegtem. De akkor…

1. fejezet 
Naplóba rejtett titkok 

Írónő és a könyve.☺
Sötétség uralt mindent. Émelyegtem a levegőben terjengő vérszagtól. Lépteket hallottam. Elhatalmasodott rajtam a félelem. Vakon tapogatózva indultam előre. A padló síkos és nedves volt, a falak pedig nyirkosak. A léptek egyre csak közeledtek. A szívem vadul dübörgött a mellkasomban. Olyannyira, hogy szinte már fájt. Levegő után kaptam. Megvető kacaj szállt felém. Futásnak eredtem. Végül megcsúsztam és elestem. Hirtelen vakító fény támadt. Pislogva pillantottam fel. Nem láttam semmi mást, csak egy éjfekete, gonoszul csillámló, kegyetlen szempárt. Tudtam, hogy nincs
menekvés. Maga a halál jött el értem. – Ne… – nyöszörögtem. Saját, remegő hangomra ébredtem fel. Minden porcikám izzadtságban úszott. Rám tapadt a hálóingem. Ledobtam magamról a takarót. Úgy éreztem, mindjárt megfulladok. Még mindig féltem. Reszketve kapkodtam levegő után. Teljesen kiszáradt a torkom. Kint vadul süvített a szél. Egy faág megkocogtatta az ablaküveget. Hideg bizsergés futott végig a hátamon. Felültem és gyorsan felkapcsoltam az olvasólámpát. Körülnéztem.




A második könyvet pedig gyerekeknek ajánlanám, ami tanító jellegű, egyben vicces történet is.


Manó krónikák 

Oldalszám: 50
Kötéstípus: puha
Kiadó: Underground Kiadó
Megjelenés: 2016


Ha kezedbe veszed ezt a könyvecskét, részese lehetsz egy olyan világnak, amit mások csupán mesének gondolnának. Elárulok néktek most egy titkot:
Hinni kell a csodában,
Varázslatok korában.
Életre kelhet a mese,
Ha szívből hiszel benne.
A manók pöttöm lények, kik az erdő mélyén élnek. Ha nyitott szemmel jársz, megláthatod apró lábaik nyomát. Ha hegyezed a füled, meghallhatod éneküket. Olvasni jó dolog, meglátod, ha ezt a könyvet fellapozod.



Beleolvasó

Hópihe és Sziszi 

 A tavasz első napján a manók mindig pompás ünnepséget rendeztek. Így köszöntötték a természet megújulását. Mindenfelé lámpásokat aggattak, miközben csillámporral hintették be házikóikat. Munka közben vígan daloltak. A levegőben szálló édes illatról már tudták, hogy Süti manó készíti a finom uzsonnát.
Rózsabimbó a manólánykák egyik legszebbike szervezte mindig az ünnepségeket. Most is fontoskodva figyelte a munkálatokat. Egy manófiú rohant oda hozzá. Szegényke igyekezetében majdnem hasra is esett.
 – Mi lesz, ha nem gyulladnak majd ki a lámpák? – kérdezte aggódva, miközben sapkáját igazgatta. Rózsabimbó felkacagott.
– Ugyan! Ettől ne félj Gyávuszka! Gombász manó már elment a szentjá- nosbogarakért.
– Mi lesz, ha nem találja meg őket?
– Minden évben rájuk bukkan. A bogarak pedig fényükkel bearanyozzák a lámpásokat. Így tündököl a tavasz első estéjén Manófalva. Sajnálom, de most nincs időnk többet fecsegni. Estig még nagyon sok dolgunk van. Korgó gyomorral nem lehet dolgozni. Kérlek, menj a konyhára és hozz mindenkinek uzsonnát!
– Már indulok is! – húzta ki magát a manófiú.
– Ez a beszéd! – mosolygott rá a manólány. Épphogy Gyávuszka elment, már jött is Divatka, a szabó manólány, hogy megmutassa legújabb ruhakölteményeit Rózsabimbónak.
– Az idei tavasz színe az ibolyakék lesz – magyarázta. – Ezeket a ruhákat varrtam az esti ünnepségre – mutogatta büszkén. – Tetszenek?
– Nagyon szépek. A buzgó készülődést Gombász manó szakította félbe. Ő más volt, mint a többiek. Kalpag gyanánt gombát hordott. Lábára még cipőt sose húzott. Hajában néhány faág lógott. Igazi, erdőt járó legény volt.



És itt van a két könyvről egy kép.
Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de Az Ébredés... Árnyék... borítója
 sokkal másképpen hat vissza a borítón.☺(Természetesen jó
értelemben.)


Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések