Katie Mcgarry: Crash into you - Szívkarambol

Író: Katie Mcgarry
Cím: Crash into you - Szívkarambol (Feszülő húr 3.)
Oldalszám: 496/516
Kötéstípus: kartonált/keménytáblás védőborítóval
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Megjelenés: 2015




– CSÓKOLJ MEG! – suttogja Isaiah. – Akkor beolvadunk a környezetünkbe.
A szívem tébolyultan dobog.
Isaiah dögös pasi. Ijesztő és dögös.
Miért akarhat egy ilyen srác egyáltalán közel kerülni EGY MAGAMFAJTA LÁNYHOZ?

A sikerszerző Katie McGarry újabb kirobbanó története egy jó kislányról, aki a vakmerőségre is hajlamos, egy dörzsölt srácról, akinek nincs vesztenivalója, és egy száguldó tempóban szövődő szerelemről
Színjeles tanulmányi eredmény, dizájnerrucik, kifogástalan élet – ennyit várnak Rachel Youngtól. A magániskolába járó tizenegyedikes lány azonban titkol ezt-azt jómódú szülei meg basáskodó bátyjai elől… sőt, épp két újabb tétellel gyarapította a listát. Az egyik, hogy sötét országutakon szokott száguldozni vadidegenek társaságában a Mustangjával. Hát a másik? A tizenhét éves Isaiah Walker – egy nevelőszülőknél fölcseperedett, tetovált srác, akivel szóba állnia sem lenne szabad. Ám miután a szürke szemű, átható tekintetű fiú a segítségére siet, többé nem tudja kiverni a fejéből.
Isaiah is rejteget titkokat. A lakóhelyéről és Rachel iránti tényleges érzéseiről. Még csak az hiányozna, hogy belegabalyodjon egy gazdag csajba, aki nyilván csak a kaland kedvéért kívánkozik a város rossz hírű déli fertályára – még ha ránézésre valóságos angyal is ez a lány.
Amikor azonban közös szenvedélyük, az aszfalton száguldozás, mindkettejüket életveszélybe sodorja, hat hetük marad, hogy kiutat találjanak. Hat hét, hogy kiderítsék, meddig hajlandók elmenni egymás megmentéséért.

„McGarry olyan érzelmi magaslatokat, kétségbeejtő mélységeket és tényleges erőfeszítéseket mutat be, melyekre csak igaz szerelem képes.”
– Jennifer Echols, a Such a Rush szerzője a Pushing the LimitsFeszülő húrról

„Ez a könyv elképesztő! Nincs rá szó, hogy leírja, amit most érzek. Isaiah-t az előző kötetekben nem nagyon kedveltem, és vegyes véleményeket hallottam róla. De a Szívkarambol minden várakozásomat messze felülmúlja.” – Angela

Értékelés: 5/5

Már több, mint öt hónapja olvastam ezt a könyvet. Értsd: elkezdtem januárban aztán jött jó pár könyv, ami miatt háttérbe szorult a könyv, de most már muszáj voltam kiolvasni, mivel a könyvtárba vissza kell, hogy vigyem a könyveket.
Instagram: @olvassunkegyutt

Igazság szerint nem akartam erről értékelést írni, mert nem annyira emlékeztem az érzésekre a könyvből, a történésekről mondhatni valamennyire, ezért egy rövid értékelést írnék csak róla.
Mondanom sem kell, de az előző kötetekhez hasonlóan megvan ugyanaz az írásos rendszer. (Ha valaki nem értené, sajnos nem tudom jobban ezt körül írni.) – Velem többször előfordult már, hogy egy hasonló sorozatokba belekezdtem, aztán beleuntam, mert hasonló volt a rendszer. Természetesen minden írónak megvan, de a szemem előtt lebeg az, hogy boldog vége lesz. Mert rá van írva. (És hiába vannak olyan könyvek, amelyeknél ugyanígy rá van írva mégis másként jön le. Bár kinek mi.)
Gondolom részben ez is szerepet játszott abban, hogy elhanyagoltam könyvet…

De attól még elszeretném mondani, hogy nagyon bírom Katie Mcgarry könyveit, mert rendesen ki van dolgozva, és ilyenkor tényleg átélhetem milyen a tini szerelem.
De ahhoz képest én rendesen meglepődtem a végére, mert mégis hasonlított az előzőekhez, de mégis más volt… Ott volt az a dolog. (Direkt nem mondom ki, mert nem szeretnék spoilerezni.)
Tudni kell rólam azt, hogy én nagyon nem szeretem, ha első látásra ítélkeznek… És emiatt úgy elhajítottam volna a könyvet, vagy fejbe vertem volna magamat vele. Mert aggasztott, hogy komolyan létezik ilyen ember, és mi van akkor ha én is ilyen helyzetbe kerülök majd? Ha nem fogadják el a szüleim, aki(ke)t én szeretek? Csak, mert ránéztek, és levontak belőle egy következtetést. Külsőleg, és nem belsőleg. Pedig az ilyen embereknek van általában a legnagyobb szívük. 
Azt hiszem egy kicsit talán eltértem a könyvről, mégis burkoltan meséltem róla. Mást nem igazán tudnék mondani róla, talán annyit tennék hozzá, hogy: megéri elolvasni!

Az első könyvről itt olvashatjátok az értékelésemet. (A másodikról sajnos nem készült, de lehet hogy egyszer majd fog. Annyit róla, hogy azt a könyvet is nagyon imádtam! Beth egy nagyon fontos karakter számomra, ezért a kedvenc szereplőim közé is sorolható.)

Kedvenc idézet(ek): Ez az a rész, ami még most is megmelengeti a szívemet.


„- Nem létezik, hogy máris haza kell mennem. 
- Még nem, de hamarosan. - Rachel hozzátartozóinak szüntelenül vigyázó szeme előtt csak kézfogást és olykor egy-egy diszkrét csókot kockáztathatok meg. A legutóbbi időben jutottunk el a tartózkodó ölelésig. Közelebb vonom magamhoz, a kezem föl-alá csuszkái a hátán. 
- Azon spekulálok, hogy telket vehetnénk, és építhetnénk rajta házat meg műhelyt. Akkor sosem kéne elszakadnunk egymástól. 
- Nekem tetszene - bólogat. - De nem gondolod, hogy bent a városban jobban menne az üzlet? Elmosolyodom. 
- Annyira jók leszünk, hogy a hírnevünk miatt özönlenek majd hozzánk a kuncsaftok. 
Rachel megcsókolja az államat, ettől borzongás fut végig a gerincemen. 
- Szeretlek - bújik hozzám. Derűsebben és elégedettebben dobog a szívem. Rachel él, és szerelmes belém. 
- Szeretlek. 
Sóhajt, kicsit elkomolyodik. 
- Hiányzik a vezetés. 
- Tudom. 
- Bárcsak megjósolhatnám, mikor lesz rá ismét képes! Fölkapom a fejemet, ahogy átfut rajtam egy gondolat. - Gyere! 
Vigyázva visszasegítem az anyósülésre, én pedig a volán mögé pattanok. Ráadom a gyújtást, és mindketten összerándulunk a motor siralmas állapotától. Kinyomom a kuplungot, megfogom Rachel kezét, és a sebváltóra helyezem. 
- A kormánynál ülés teljes élményében nem részesíthetlek, de az irányítást átadhatom neked. Ez az autó meg sem mozdulhat nélküled. 
Boldog mosoly ragyog föl az arcán. 
- Milyen gyorsan akarsz menni? 
Vállat vonok. 
- Te döntőd el, de semmi kifogásom a sebesség ellen. 
Egymás szemébe nézünk, miközben Rachel egyesbe teszi a kocsit. Fölengedem a kuplungot, és a gázra lépek.”

Borító: 10/9: Különösebben nincs hozzáfűznivalóm, talán annyi, hogy másként képzelem el Isaiah-t és Rachelt.

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések