Kylie Scott: Lead - Szóló

Író: Kylie Scott
Cím: Lead - Szóló (Stage Dive 3.)
Oldalszám: 440
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2016.10.28.



A rock ’n’ roll leghírhedtebb fenegyerekét megszelídítheti a szerelem?

„A regény minden egyes szava tökéletes. Fantasztikusan élvezetes, és kihagyhatatlan olvasmány.” – NATASHA IS A BOOK JUNKIE

A Stage Dive énekese, Jimmy Ferris megszokta, hogy azonnal megkap mindent, amit csak akar – egész eddigi élete a vad bulizásról és könnyű csajokról szólt. Végül azonban túltolja a rock n’ rollt, és az elvonón találja magát, utána pedig megkapja személyi asszisztensnek Lenát, akinek egyik legfontosabb feladata megakadályozni, hogy visszaessen.
Lena nem hajlandó elviselni szexis főnöke allűrjeit, és annak ellenére, hogy az első pillanattól kezdve szinte izzik körülöttük a levegő, elhatározza, hogy a kapcsolatukat szigorúan szakmai alapon tartja. Jimmy azonban túlságosan messze megy, és a fenegyerek hirtelen rádöbben, hogy nagyon könnyen elveszítheti a legjobb dolgot, amivel az életében valaha találkozott.
Vajon meg tudja győzni makacs asszisztensét, hogy vállalják a kockázatot, és hagyja, hogy a szíve vezesse?

„Szavakkal el sem mondható, mennyire tetszett a Lead és a Stage Dive sorozat minden része. Kylie Scott állati jó író!” – Red Hot Reads

Vesd bele magad újra és újra!

Értékelés: 5/5

Hihetetlen! Ez a könyv, olyan mint az előző kettő abban az értelemben, hogy elolvasod a hátulját és mikor az egész könyvet teljesen mást kapunk... Egy egyszerű fülszöveg megfog, és egy letehetetlen könyvet veszünk meg!
SPOILER A történet szerintem szerethető, de valahogyan egész végig olyan letört hangulatúnak tartottam Jimmy miatt, annyira látszott – érezhető – volt rajta, hogy mennyi mindennel küzd, és magában tartja ezt a sok dolgot, hogy másoknak jobb legyen.
Meg sokszor Jimmy volt fárasztó, és hogy ő állandóan azt mondja, hogy nem képes szeretni, és hogy ő sose fog letenni a drogról, alkoholról, mert azt hiszi, hogy olyan, mint az anyja. SPOILER VÉGE
Ez háborított fel a legjobban, hogy hogy képes ilyen pofátlan lenni a saját anyja, és tovább csinálni ezt a saját fiaival szemben... És, hogy Lenának milyen igaza volt ebben! Annyira bírtam Lenát, és még jobban összekötött engem vele, hogy szemüveges volt. Mindent megtett Jimmyért, ott volt még akkor is, amikor neki voltak rossz pillanatai. Hogy küzdött érte, persze ebbe bele is lehet fáradni.

A többiek hozták a szokásos formájukat, na de Mal megint kitett magáért... Istenem ez a pasi is! Most már csak a negyedik kötet hiányzik és teljes lesz az egész. Már várom, hogy a következő is megjelenjen!
A végével nem voltam kibékülve. Igen mindenki ilyen végét szeretett volna kapni, természetesen én is, csak valahogyan úgy hirtelen jött ez az egész dolog, hogy szerintem így egy kicsit elrontotta könyvet... De attól még ötletesen lett megírva, nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz a befejezés.
 A másik, hogy egyik szempontból tetszett a vége, hogy már a következő kötetre "felkészített" bennünket vagyis olyan nyomott hagyott benne, de mégis Jimmyék voltak a fők.
Hiába néholi hibák ez lett az egyik kedvenc sorozatom, még úgy is, hogy az utolsót nem olvastam. Az lesz a hab a tortán!;)

Kedvenc idézet(ek): Hozom a szokásos formámat:D:

„- Nekem mindegy. Akkor viszont beszélnünk kell a lista ötös pontjáról A négyes pont nagyon nem jött be, úgyhogy szerintem abba is hagyhatnád a próbálkozást.
- Hmm. - Letettem a kanalamat a tányérba, ami kiábrándító módon még mindig teljesen üres volt. - Nem is volt ötödik pont. Csak négy. Randizzak másokkal, koncentráljak a hibáidra, ne legyek szánalmas, kezdjek élni, satöbbi, satöbbi.
- Na igen. Az ötödiket én találtam ki. Mert az a lista egyébként is tökéletes és mélységes baromság volt.
- Kezdek én is erre a következtetésre jutni.
Volt benne valami különös. Mintha soha korábban nem tapasztalt feszültség vett volna erőt rajta. Előrehajolt, könyöke az asztalon, lába gyors ritmust vert a padlón. Hallottam és észrevettem, hogy ez a folyamatos zaj tökéletes szinkronban van vadul doboló szívem ritmusával. Tételezzük fel, Hogy a szuflé miatt kaptam cukorsokkot és nem azért ver a szívem ezerrel, mert Jimmy itt ül velem szemben, jó?
 - Nos? - kérdeztem. - El fogod végre árulni, mi is ez a titokzatos ötödik pont?
- Hogy kefélünk.
Az egész világ megállt egy pillanatra.
Jimmy tökéletes nyugalommal nézett a szemembe. Ez biztosan nem történik meg. Nem, ennek így nem volt semmi értelme.
- Na menj a fenébe! - Hangosan nevettem, és hátradőltem a székben. - Istenem, ezt majdnem bevettem!
- Pedig komolyan mondtam.
- Na persze! - A plafonra néztem, és még mindig nevetve ingattam a fejem.
- Gondold csak végig! A randizással csak azt értük el, hogy mind a kerten totál depisek lettünk. Illetve, ha őszinte akarok lenni, Tudnod kell, hogy az utóbbi időben szexuálisan egy kissé frusztráltnak érzem magam. Nem akarok túl sok infót adni, Léna, de nem vertem ki ilyen sokszor azóta, hogy... nos, még soha.
Nevettem.
És aztán nevettem még egy kicsit.
Aztán meg abbahagytam a nevetést, mert Jimmy arckifejezése jottányit sem változott. A legkisebb mértékben sem. Csak ült ott, áthatóan nézett azokkal a kék szemekkel, a szája látszólag komoly, egyenes vonal.
- Ugye viccelsz? - Mivel a torkom egészen elszorult, leginkább károgásnak tűnt a hangom.
- Nem. Halálosan komoly vagyok. Azt javaslom, hogy próbáljuk ki, milyen lenne, ha kefélnénk, és akkor lehet, hogy az egész megoldódik magától.
- Komolyan? - Pedig tutira csak vicc az egész! Krisztusom, nem tudtam levegőt sem venni. Levegő, mindenképpen lélegeznem kell!”

„– Nézd csak, pont mint annak az ingnek a mintája, amit Mr. Ericsontól kértél kölcsön! Boldogan tapsoltam, és csak egy egészen enyhe káröröm csendült a hangomból. – Kefélő lovak. Gyönyörű.
– Bejön, mi?
Aztán megint megnyomta a gombot, és a képernyőt meztelen és hullámzó emberi bőr egész tengere töltötte be. Minden hullámzott, kivéve a két pasi közé, szendvicsbe szorult csaj cickóját. Mert a két kis aranyos valami ijesztő módon hazudtolta meg a gravitációt, és az enyémmel szemben egy kicsit sem meredt sehova.
– Jaj, de aranyos! – sóhajtottam fel. – Semmi nem fejezi ki szebben a tiszta szerelmet, mint egy dupla behatolás!”



„– Csak hallgass meg! Kérlek! Ezt mindenképp el kell neked mondanom.
Megremegtem.
– Nagyon szeretném, ha visszajönnél velem. Kérlek! – Forró lehelete égette a fülem, testének melege mágnesként vonzott. – Nem bírom elviselni a gondolatot, hogy nem vagy ott mellettem, hogy nem tudom, mikor mire gondolsz, mit csinálsz, hogy nem tudok neked mindenféléről beszélni, és nem oszthatok meg veled mindent. Már… már semmi nem olyan, mint volt. Gyűlölök nélküled ébredni, és aztán minden pillanatban azon aggódni, hogy jól vagy-e, hogy megvan-e mindened. Nézd, az az igazság, hogy te jelented nekem a világot, Léna. Te vagy a legjobb barátom. Te vagy a csajom.
Lehunytam a szemem, és csak hallgattam.
– Még soha senki jelentette nekem azt, mint te. Kérlek… gyere vissza hozzám, és maradj mellettem! Örökre.
Ezúttal a két vállam kezdett remegni, mert a térdeim nyilvánvalóan már kimerültek, annyit remegtek aznap. Ezek a kibaszott rock- sztárok! Most komolyan. Erős kezek ragadták meg a vállam, és fordítottak meg.
- Nagyon sajnálom, hogy így elkúrtam mindent. Azt hittem, hogy ha megint minden ugyanolyan lenne köztünk, mint azelőtt, akkor minden rendben lesz, és te nem akarsz majd elmenni többé. De nem adtam meg neked, amire szükséged volt, és így minden tönkrement. - Csodálatos kék szemei gyanúsan élénk színűek voltak. - Nagyon sajnálom. Nekem rajtad kívül nem kell senki más. Te jelented számomra a mindent, Léna. Még soha senkivel kapcsolatban nem éreztem így. Ezt tudnod kell. Ezt meg kell értened!
Csak néztem rá, mintha transzba estem volna.
- Mondj már valamit! - szólalt meg követelőzve.
- Jimmy, hiszen ezt jelenti a szerelem!
A szája kinyílt, majd megint bezáródott. Ha nem a szí- vem, a lelkem és a jövendő boldogságom lett volna a tér, még talán vicces is lehetett volna az arcára kiülő meglepetés. És biztos, hogy nem csak odaképzeltem, mert a szája közben valóban ezeket mondta. Ami pedig azt jelentette, hogy még nincs minden veszve, és jó vége is lehet ennek az egésznek. Mindenképpen így kell lennie, mert az ember nem fordíthat csak úgy hátat annak, aki iránt ennyire mély és intenzív érzelmekkel viseltet. Egyszerűen képtelenség.
- Szerelem - mondta a szót ízlelgetve, mintha próbálgatta volna, mennyire illik hozzá. Aztán két oldalról megfogta a nyakam, és kér hüvelykujjával finoman simogatni kezdte az arcom. - Basszus! Jól van. Oké.”

„– Azt mondta, hogy engem soha senki nem fog szeretni.
Természetesen a nyomorult anyáról beszélt. Szomorúan ingattam a fejem.
– Tévedett.”

„Mal zöld szeme gyanakvóan nézett végig rajtam.
– Az ajkad szokatlanul duzzadt, és a rúzsod teljesen el van kenve. Mi a fenét műveltetek ti ketten a fürdőben az elsőszülöttem szeme láttára?
– Semmit. – Aztán Jimmyhez fordultam, de a barom még mindig halálosan döbbent arccal nézett vissza rám.
– Totál sokkot kapott! Nézzetek csak rá! – mondta Mal, és magasba emelte a kiskutyát, aki meg annyira megörült a hirtelen támadt figyelemnek, hogy a farkát csóválva kétszer hangosan felvakkantott.
– Na add csak ide! – Anna óvatosan elvette Maltől. – Egyáltalán nem kapott sokkot. Legfeljebb egy kicsit tapasztaltabb, mint a többiek. Nem mintha soha nem aludt volna a mi hálószobánkban, miközben mi foglaltuk le egymást.
– Hát nem éppen elég, hogy állandóan szégyenkeznie kell, amiért a szülei vadházasságban élnek? – Mal szomorúan ingatta a fejét. – Szegény kisfiam, esélye sem lesz normális életet élni!”

Kedvenc szereplő(k): Jimmy, Lena

Borító: 10/9
Tetszik! A történet során rájövünk, hogy mikor is "olvassuk" ebben a pózban:D

Olvasd el a második kötetről a véleményem!

Olvasd el az első kötetről szóló véleményemet!;)

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések